A jogos védelem lényege szerint a jogtalan támadás elhárításának következményeit, kockázatát a támadónak kell viselnie. A magyar joggyakorlat több nemzetközi példát követve egyre inkább abba az irányba tart, hogy minden egyénnek joga van saját magát megvédenie a jogtalan támadással szemben. Természetesen ezen alapvető jogot nem lehet kiterjeszteni, és nem lehet visszaélés szerűen gyakorolni. A pályám során szinte valamennyi erőszakos bűncselekmény miatt eljárás alá vont ügyfelem megpróbálkozik a jogos védelemre, mint büntethetőséget kizáró okra való hivatkozással. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis a bíróságnak minden egyes esetben gondosan vizsgálnia kell az egyébként igen szigorú törvényi feltételek fennálltát, mielőtt a jogos védelem alkalmazhatóságáról döntenek.
Milyen esetekben hivatkozhat valaki jogos védelmi helyzetre?
A jogos védelmi helyzetet megalapozhatja a jogtalan támadás és annak közvetlen fenyegetése.
A támadás élőlény általi, más ellen irányuló ártó vagy veszélyeztető erőkifejtés, amellyel szemben helye van védekezésnek. A védekezést támadás előzi meg. mert a támadás jogtalan. jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. A jogtalanul megtámadott erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan aktív tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie. A jogtalanul megtámadott erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan aktív tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága.
Ahogy a fentiekben már hivatkoztam a bíróság minden esetben komoly értékelő tevékenységet végez, ha felmerül a jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok lehetősége. Ennek okán az olvasó számára próbálok konkrét példákat felsorakoztatni, ami segít megérteni az alkalmazhatóság egyébként igen bonyolult feltételeit.
Hivatkozhatunk-e jogos védelemi helyzetre, ha valaki szóban szidalmaz minket?
Abban az esetben, ha a szidalmazás fenyegetésre, bántalmazásra utaló kifejezést nem használ, akkor a jogos védelem szóba sem jöhet.
Hivatkozhatunk-e jogos védelemre, ha valaki egy kocsmában előzetes szóváltás követően a problémát a kocsma előtt szeretné „megbeszélni”?
Ha valaki mást verekedésre kihív, és az a kihívás elfogadásra kerül ilyenkor nem állapítható meg egyik fél javára sem a jogos védelem még akkor sem, ha a verekedés során a másik fél vele szemben fölénybe kerül. Nem tekinthető azonban kihívásnak egymagában az, hogy valaki okot ad a támadásra, pl. becsületsértő kifejezést használ valakivel szemben. Ezért jogosan védekezhet, ha a megsértett személy a szóbeli becsületsértés hatására támadást intéz az élete vagy a testi épsége ellen.
Hivatkozhat-e jogos védelemre az a barát, aki a verekedőket látva valamelyik fél javára közbeavatkozik?
A kölcsönös verekedés során – amikor mindkét fél a jogellenesség talaján áll – a verekedésben részt vevő egyik fél érdekében történt közbelépés folytán elkövető közbeavatkozó harmadik személy tekintetében sem áll fenn a jogos védelmi helyzet. Természetesen más megvilágításba kerülhet a cselekmény, ha a közbeavatkozó a kölcsönös verekedéssel nincs tisztában, pusztán annyit lát, hogy valaki a barátját ütlegeli. Ekkor felmerülhet a vélt jogos védelmi helyzet lehetősége, ami büntethetőséget kizáró ok.
Hivatkozhat-e jogos védelmi a helyzetre a „sértett” aki „gyere üssél” meg kifejezésekkel provokálja az elkövetőt?
A támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárító cselekmény jogszerűségétől.
Meg kell-e várni a jogtalan támadás megkezdését?
A jogos védelem megállapítása szempontjából nem csak a már megindult (intézett) jogtalan támadás, hanem a közvetlenül fenyegető jogellenes támadás is jogos védelmi helyzetet létesít. A feltételt, hogy fennállott-e a közvetlenül fenyegető jogtalan támadás, csak az eseménysor egészének – mint folyamatnak – az értékelésével lehet megállapítani. Itt értékelni, hogy milyen kijelentések hangzanak el, a másik fél részéről. Például, ha valaki a következőeket kiabálja: „most odamegyek és agyonütlek” majd megindul a sértett felé, ebben az esetben nem kell bevárni az első ütést. Természetesen ahogy a fentiekben is hivatkoztam, komoly vizsgálatot igényel, hogy a sértett valóban sértett-e, és joggal tartott a közvetlen, és azonnali támadástól. Célszerű ezeket a helyzeteket kerülni, mert az ember könnyen a jogellenesség talajára léphet, és vádlottak padján találja magát.
Meddig léphetünk fel időben a támadóval szemben?
A jogos védelmi helyzet addig tart, ameddig a támadás, illetve annak közvetlen veszélye. Megszűnik, ha a támadást visszaverték, és további támadás közvetlenül már nem fenyeget. A támadás megszűnésének objektíve érzékelhetőnek kell lennie, nem elég tehát a támadó elhatározása, hogy felhagy a támadó fellépéssel [BEH 1973. 285. old. 17.]. Mindaddig fennáll a jogos védelmi helyzet, ameddig a megtámadott reálisan tarthat attól, hogy a támadás folytatódik. A későbbi problémák elkerülése érdekében célszerű a támadással azonnal felhagyni amikor az elkövető pl. földre kerül, elfut, stb.
A jogtalan támadóval szemben hogyan léphetünk fel, mire kell vigyázni?
Az „ellentámadásnak” minden esetben szükségesnek kell lennie. Ez alól vannak kivételek, melyet a következő pontban fejtek ki.
A támadáshoz hasonlóan az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A megtámadott személy akkor jár el jogosan, ha cselekménye (amely általában maga is valamilyen tényállásszerű magatartás) a támadás elhárításához szükséges.
Konkrét példa: Jogos védelmi helyzetben van az, akinek szóváltás közben a másik fél a nyakát megragadja, meglöki, majd megüti. E támadással szemben szükséges elhárító cselekményt fejt ki azzal, ha támadóját orrcsonttörést okozó arcba fejeléssel fékezi meg.
Mi történik, ha a szükségesség kereteit túllépi valaki?
Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. Ennek vizsgálata is szigorú feltételekhez kötött. Az „ellentámadás” ugyanis soha nem lehet megtorló jellegű.
Jogtalan támadás esetén vannak-e speciális szituációk?
A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
- a) azt személy ellen
- aa) éjjel,
- ab) fegyveresen,
- ac) felfegyverkezve vagy
- ad) csoportosan
- követik el,
- b) az a lakásba
- ba) éjjel,
- bb) fegyveresen,
- bc) felfegyverkezve vagy
- bd) csoportosan
- történő jogtalan behatolás, vagy
- c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
Mit eredményez a fenti speciális helyzet fennállta?
A törvény a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult, és ilyenkor már a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére. Ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését. A törvény úgy rendelkezik, hogy az a személy, akit éjjel támadnak meg, vagy akire fegyverrel támadnak, stb. alappal gondolhatja, hogy a támadás az élete kioltására irányul, és ennek megfelelően választhatja meg a védekezés módját. Ezt a feltételezést a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja.
Milyen konkrét megtörtént példát ismerünk a fenti speciális helyzetre?
Éjszaka hajtja végre a személy elleni jogtalan támadást, aki a vidéki település utcájában 1:30 és 2:00 óra között a neki háttal álló – vele előzőleg semmiféle nézeteltérésbe nem került – gyanútlan terheltet minden előzmény nélkül hátulról megrúgja, majd ököllel arcul üti. E testi épség elleni támadást – törvényi vélelem alapján – olyannak kell tekinteni, mint amely a megtámadott életének kioltására is irányult volna, ezért annak halálos késszúrással történő elhárítása jogos védelem miatt büntetendő cselekményt nem valósít meg, és a terhelt felmentésének van helye.
Az ügyről részletesen az alábbiakban olvashat:
Mit jelentenek a következő fogalmak:
Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki
- a) működőképes lőfegyvert,
- b) robbanóanyagot,
- c) robbantószert,
- d) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el;
Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.
csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt;
Ki kell-e térnünk a jogtalan támadással elől?
A jogszabály egyértelműen fogalmaz: A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
Én védőként, és magánemberként azonban azt javaslom, hogy ha és amennyiben van lehetőség kerüljük el az „összetűzést” a későbbi félreértések elkerülése érdekében, ugyanis ahogy a fentiekben már utaltam rá könnyen a kölcsönösség talajára léphetünk. Másrészt sok esetben akár hosszú évekbe is telik, mire az adott személy tisztázni tudja magát. Az ezzel járó feszültség, költség nem biztos hogy megér egy „pofozkodást”
